Standard szabályzatok
2016.03.01 18:51
Az MGKSZ Standard Bizottságának önálló működési szabályzata nincsen. Munkáját az Európa Szövetség Standard Bizottságának ( ESKT ) irányelvei szerint végzi. Szakmai előterjesztéseit és véleményezését ennek alapján hozza meg. Tájékoztatásul rendelkezésre bocsájtjuk Jean Louis Frindel az Európai Standard Bizottság elnökének e tárgyban kiadott közleményét, amely meghatározza az európai standardok szabályrendszerét.
Jean Louis Frindel közleménye:
"Az Európa Szövetség Standard Bizottsága
(Az ismertetés Svájcban a IIII. Fajgalamb fórumon hangzott el)
Szívélyes üdvözletem az STV (Svájci Galambtenyésztők Szövetsége) elöljáróságának és
Tisztségviselőinek a meghívásért, amely alapján ezen a fórumon előadóként szerepelhetek.
Köszöntöm önöket a Kisállattenyésztők Európa Szövetsége (EE) vezetősége nevében és saját
tisztségemben az EE galarnbszakosztályának helyettes elnökeként. Ez a tisztség
összekapcsolódik a galambszakosztály európai standard bizottságának (ESKT) elnökségével.
Előadásomban az ESKT víszony1ag ismeretlen bizottságának munkájára vonatkozóan a
leglényegesebbre kívánok szorítkozni. Fontosnak tartom ugyanis, hogy a tenyésztők, a bírálók
és a kiállítások szervezői bepillantást nyerjenek az EE szerveinek munkájába. Az EE nem
hermetikusan zárt Szervezet, hanem mindig tájékoztatást kell adnia a nyilvánosságnak,
különösen a tagországok tenyésztőinek.
Az ESKT alapítása és a szabályzatok
Az ESKT-I 1993-ban a Prága melletti Rez-ben tartott EE ülés során a galamb szakosztály
hívta életre. Egy korábbi EE határozat minden szakosztályt kötelezett standard bizottság
alakítására. mégpedig tisztán szakmai alapú feladatokkal. Minthogy egyes európai országok
EE-be történő felvételi ajánlkozására kellett számítani, és ezek során várható volt néhány,
még eddig nem ismert fajta bemutatkozása is. Így került javaslatra egy begyes fajta felvétele a
szakosztályülésen, melyről hamarosan kiderült, hogy csak a Hanna begyes egyik helyi
tenyészirányáról van szó. A felvételi kérelem természetesen elutasításra került. Ezért az ilyen
témákat egy arra jogosult szervnek előzetesen meg kell tárgyalnia. Először egy belső
működési terv készült, amely végül szabályzattá fejlődött és 1998-ban azonnali hatályba
lépéssel Erfurtban vá1t érvényessé.
E helyen eltekintenék e szabályzat hat cikkelyének ismertetésétől és azok magyarázatától,
inkább három fejezetben fogom értelmezni annak feladatait:
1. Az ESKT értelme
2. Az ESKT feladatai, célja és határozatképessége: hogyan kerülhet egy fajta az EE listára?
3' Az ESKT munkamódszere néhány példán szemléltetve.
Mi a standard?
Először tegyük fel magunknak a kérdést, hogy mi is egy standard? Eltekintve a szokásos
meghatározástól: a fajtajegyek leírása; egy fajta jövőbeli támogatására is készül a standard
abból a tényből kifolyólag, hogy mindig van eltérés az ideálkép és az élő állat küllemi jegyei
között, amelyet ma 'kiválóként minősítünk. Ha a mintaképet elértük, úgy a fajtaleírást meg
kell változtatni. Így állnak elő ''a tenyésztés állása'' és a ''standard módosítása'' fogalmak.
Annak megértéséhez, hogy mi is a standard, tekintsük csak meg hogy mi nem az. A standard
nem mágikus fal vagy annak engedélye, hogy mindent elfelejtsünk, ami egykor volt. Nern
helyettesíthetője a tudásnak, a kemény tenyésztői munkának vagy a jó akaratnak. Nem tud
semmiből anyagot teremteni, vagy csupa championokat létrehozni vágóállatokból. Sohasem
garanciája az eredménynek, de megadja az irányt. Mi hát akkor a standard? Kihívás a
meglévő régebbi tenyésztő-művészet aktivitással végzendő javítására. Leírt útmutató megadja
a hangot olyan, mint a jogászok számára a törvény, közös alapot kínál és garantál egy fajta
tenyésztéséhez.
A standard azonban nem képezi a végső szót, hanem az elért tenyésztési állapot szerint a
fajtával együtt fejlődnie kell, ám nekünk tenyésztőknek és bírálóknak sohasem szabad ízlés,
vagy tetszés szerint eltérő irányba törekedni. Véleménykülönbségeinknek a lehető
legkisebbeknek kell lenniük, és mindig fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy vajon
azon vagyunk-e, hogy a fajtát támogassuk, vagy hogy tulajdonképpen más tenyészirányba
óhajtjuk téríteni. A standard sohasem lehet a ''csúcstenyésztők'' eredményeinek tükre, hanem
fordítva, mindig vezérfonalnak kell maradnia. És akkor a nemzeti és az európai
standardbizottságok értelme és célja megvalósul.
Az ESKT értelme
Az ESKT különböző nemzetközi szervezetek hat tagjából áll, akik közül ötöt a szakosztály
választ. Ehhez jön még a szakosztályelnök, mint rendes tag. Ezek: Frindel J. L.
(Franciaország), az ESKT elnöke, Schipper H. (Hollandia) jegyzőkönyv-vezető, Kirchhofer
A. (Svájc), Schuszter F.(Ausztria), Rohringer I. (Magyarország), valamint Lüthgen W., az
ESKT rendes tagja a szakosztály elnökeként. Az ESKT a galamb szakosztály független
technikai szerve, tagjai nem saját szövetségüket, hanem minden EE tag érdekeit képviselik.
AZ ESKT napirendje okán, korlátozott számban kiegészítő szakértők is meghívhatók.
A szervezet munkájának szükségességéről elmondható, hogy sok tagország még mindig
igényli fajtái felvételét az EE fajta listába. Az ESKT a standardok gyűjteményének őrzője, az
egyes nemzetek fajtáira vonatkozóan is. Garantálja a standardok nemzetközi érvényességét,
valamint állandóságát.
Feladatok, cél és határozatképesség
Feladat mindenekelőtt a standardok összehangolása egy ''Európa standard'' céljából. Ez a
fogalom felöleli a ''vezetőstandard'' és az ''eredeti standard'' fogalmazványait. Az ''eredeti
standard'' sokszor egyszersmind ''vezető standard'' is. Az érvényes javallatokat tehát a
származási ország standardja vagy azon országokéi tartalmazzák, amelyekben egy fajta
tenyésztői tökéletesítése történt. Az utóbbi olyan fajtákra vonatkozik, amelyek az idők során
vagy történelmi okokból ,'nemzetiségüket'' felcserélték, s ezzel kapcsolatosan új tenyésztési
irányt vettek. Példaként megnevezhetők itt a strasszer és a morva strasszer, hiúz galambok,
vagy sok olyan keleti országból (Közel-kelettől Indián át Kínáig) származó fajta, ahol nincs
leírt standard.
Ilyen fajták behozataluk után (páva galambok, parókás galambok, bagdetta típusú orrdudoros
galambok) európai országokba végzett tenyésztésük alapján új standardot kaptak, amelyek
nem eredeti fajtaleírásnak, hanem vezető standardnak számítanak. A benyújtott szabvány
szövegek, amelyeket az EE tagországok standardbizottságai szerkesztettek a fajtajegyek
leírásának tekintetében, arra vonatkozóan kerülnek megvizsgálásra, hogy vannak-e bennük
hasonlóságok a meglévő fajtákhoz viszonyítva, vagy pedig önálló fajtákról van-e szó. Ilyen
vonatkozásban legkevesebb két fontos fajtajegyben kell lényeges különbségnek mutatkoznia.
Természetesen, már bevett fajták nem kerülnek törlésre, ennek ellenére azonban mégis
szükséges olyan megállapítottan hasonló fajták átfontolása, amelyeket különböző neveken
kezelnek, például dél-német barátgalamb (simalábú), száz barátgalamb és végül a thurgaui
barátgalamb. Ezért az ESKT igyekszik, először is az ilyen szembetűnően hasonló, de
különböző nevet viselő fajták jegyzékét összeállítani, tehát mindenekelőtt a tudomásulvétel s
azután majd meglátjuk.
Amint azt ezen előadás első részében kifejtettem a Kisállattenyésztők Európa Szövetségének
(EE) egyes szakosztályaiban vannak szakmai feladatokat végző standard bizottságok. E
bizottságok elsőrendű feladata a standardok összehangolása és a fajták EE jegyzékébe való
felvétele.
Az erre vonatkozó feltételek a következők:
Az EE fajtajegyzékbe csak olyan fajták vehetők fel, amelyeknek nemzeti standardjai
ezzel kapcsolatban felülvizsgálatra és megerősítésre kerültek.
Az EE-n kívüli országok standardjait először az ESKT-nek kell felülvizsgálnia,
mielőtt azok az EE jegyzékbe kerülnének, még egyes EE országokbeli esetleges
elismertségük esetén is.
Egy fajtának Európa-kiállításon történő bemutatásához lennie kell egységes
Standardjának, s ennek megfelelően szerepelnie kell az EE jegyzékben is.
Az ESKT felülvizsgálja azokat az indítványokat, amelyeket csak az EE tagok vagy azok
standard bizottságai tehetnek, mégpedig különböző síkon és felhatalmazásokkal, amelyeket a
galambszakosztály elismert. E bizottságnak van joga a vezető standardok szakmai
fogalmainak helyességére vonatkozó vizsgálatra. legtöbbször a küllemi jegyek leírásával
kapcsolatosan mondottak precizitásáról van szó, amellyel kiküszöbölhetjük, hogy azok a
tenyésztésben és a minősítésben különböző értelmezést tegyenek lehetővé. AZ ESKT
javasolhatja a szükségtelen adatoknak (pl. centiméter vagy milliméter) az ajánlott standardból
való törlését. Vizsgálja a tartalmat tudományos ismeretek figyelembe vételével is, különösen
abban a tekintetben, hogy a kívánalmak összhangban vannak-e az örökléstani alapokkal. Így
például a Hanna begyesek esetében hosszú idő óta követelmény az örökletesen nem
megvalósítható fehér lábtollazat.
A „rendkívüli jegyek” felülvizsgálata
Az ESKT a szövegeket az „extrém jegyek” vonatkozásában is felülvizsgálja. Az utóbbi
időben gyakori volt ez az eset, különösen az angol vezető standardokra vonatkozóan. Ily
módon például az angolok meg kívánták magukat kímélni az angol hosszúcsőrűekre
vonatkozó extrém USA követelményektől és az ESKT-tól kértek segítséget. Másrészt heves
viták adódtak a parókás galambokra és a bocharai dobosokra vonatkozó eltúlzott
követelményekkel kapcsolatosan, amelyek vezető standardjainak EE jegyzékbe történő
korábbi felvétele alapjául az angol standardok szolgáltak.
Adandó alkalommal az ESKT javaslatot tesz, vagy határozatot fog mondani a felelős nemzeti
standardbizottságoknak. Minthogy az EE galambszakosztálya (amely a szcivetség érdekeit
képviseli) egy tagjának indíwányára az ESKT véglegesen dönthet, kiváltképpen
fe1ü1vizsgálati elj árásokban.
Semmi ,,rendőrségi hivatal''
Az ESKT azonban nem ,,rendőrségi hivatal” belső ügyek vonatkozásában. Kétes kérdések
esetén az ESKT visszairányítja a mindenkori javaslatokat a nemzeti szövetségekhez. Az
ESKT csak egyesítés elfogadásakor dönthet lezárólag. Ilyen alkalmakkor, vagy más nem
sajátosan nemzeti kötődésű kérdések esetén az ESKT álláspontjait vagy javaslatait a galamb
szakosztályához utalja át megtárgyalásra vagy lezáró döntésre. Az ESKT összeállította az
általános kizáró hibák jegyzékét, amely nemzetközileg és minden fajtára vonatkozóan
elfogadott. A bizottság arra is kész, hogy az olykor országonként különböző gyűrűméreteket
egységesítse.
Olyan országokból származó fajták esetében, amelyek nem tartoznak az EE-hez, a kitenyésztő
ország fajtajegyei a legmesszebbmenően elfogadottak még akkor is, ha a szóhasználatban
valamit rövidítve kell kifejezni, mint pl. az USA standardok vonatkozásában. Azonban semmi
jellegzetes európai tenyészirány nem vehető figyelembe. Az extrém vagy ésszerűtlen
követelményeket azonban állatvédelmi okokból is mindig ki kell küszöbölni.
Színváltozatok az ESKT illetékességi körében
Az ESKT az általánosan felsorolt színváltozatok jegyzékét is átdolgozza és különös tekintettel
a vezető standardra kész új színváltozat elfogadására. Ez a téma az STV számára különösen
érdekes mivel Svájcban egyrészt a német, másrészt a francia standard is alkalmazásra kerül. A
francia standardban több fajta és több színváltozat is szerepel. Akkor is, ha az STV
nyilvánvalóan a német standardot fogadja el tájékoztatóul. Tekintetbe kell venni ezt a
különbséget, hogyha Svájcban olyan fajták bukkannak fel, amelyek bár a kitenyésztő
országukban elismertek, a német standard azonban nem tartalmazza azokat, mint pl. a belga
és egyes francia vagy osztrák fajták. Nem csak az EE jegyzék fajtái, hanem mások is, mint
fentebb említésre került, az STV standard bizottsága által minden további nélkül
elismerhetők.
Ugyanez vonatkozik a színváltozatokra. Ehhez azonban még néhány információ: Az EE
alapszabályának megfelelően a vezető standardban minden ország kiegészítheti a
színváltozatok jegyzékét saját elismerési eljárása szerint. Azonban az adott
standardbizottságnak tájékoztatnia kell a kiegészítő országot és az ESKT-t.. Ez az EE
küldöttek feladata. Ezt a kiegészítést az ESKT a galambszakosztályon keresztül a
szövetségekhez és azok kiállítási vezetőségéhez, akiknek egy Európa kiállítás rendezés a
kötelessége, továbbítania kell úgy, hogy a tenyésztők, a bírálók és a vezetők arról
értesüljenek. Így elkerülhető, hogy az ilyen színváltozatok egy Európa kiállításon tévesen,
,,nem elismertként'' kerüljenek osztályozásra. Egy európai fajgalamb kiállításon, a szervező
országban elismert színváltozatokat figyelembe kell venni, és bírálni kell.
Az ,,AOC'' osztály
Az ESKT természetesen véleményt alkot az ,,AoC" (angolul ,,all other colours'': minden
egyéb színváltozat) fogalomról. Erről már most elmondhatom: a nemzeti standard
bizottságoknak azt javasoltuk, hogy azokat a színváltozatokat, amelyek a származási ország
standardjában fel vannak sorolva, bemutatási eljárás nélkül ismerjék el, ami szinte logikus
dolog! Ehhez jön, hogy egyes országokban, az érvényes standardokban még az áll, hogy
,,minden határozott szín elfogadott'' (Ez még a helyzet egyes fajtákra vonatkozóan a francia
rendszerben is. Mindezeket a teljes ujjá fogalmazás során sem tudták lebirkózni.). Ez
azonban a jövőben többé nem fordulhat elő, a színváltozatokat egyenként fel kell sorolni.
Arra törekszünk, hogy a színváltozatokat öröklődési alapjaik szerint határozzuk meg, ami
tenyésztési vonatkozásban ésszerű dolog. Az illetékes öröklődési tényezőket a fajta
genetikai potenciálja tartalmazza, s a színváltozatok megfelelő párosítások esetén
automatikusan mutatkoznak. Ezért célzatosan is kitenyészthetők. Más színek „új
tenyésztése" a nemzeti standard bizottságok ügye.
Olyan fajták esetében, amelyek a színváltozatok hosszú listájával rendelkeznek, a járulékos
kombinációk gyűjtőfogalmaként alkalmazható például ,,a fentebb nevezett színek redukáló
faktorral' milky faktorral, indigó'' elnevezése. Ám a tenyésztőknek és a bírálóknak tudniuk
kell, hogy az ilyen színeknek jó minőségi nívón milyennek kell lenniük. Ez szükségessé
teszi egy pontos leírás kidolgozását.
Tájékoztatás és oktatás
Az egyes EE országokban váltakozva', többnyire ősszel van ,,nemzetközi oktató fórum'',
amelyre az ESKT a bírálókat és a tenyésztőket a szövetségeken át meghívja. A témák
kimerítően és teljességükben tárgyalásra kerülnek és főként a vendéglátó ország nemzeti, és
ritka fajtáira vonatkoznak.
Az európai galamb standard bizottság munkamódszere
Az ESKT fajtaelismerés során gyakorolt általános munkamódszere kerüljön a
következőkben leírásra és egyes példákon bemutatásra.
Amennyiben egy EE tagország folyamodott az ESKT vezetőségéhez bizonyos fajták
felvételének érdekében akkor, a tartalom kivizsgálásra kerül, melynek során hat szöveg
kópia (németül, franciául, vagy angolul) képanyag (fotók és színrajz) készül. A tagok a
standardba történt első betekintés után az egységesített anyagot továbbítják a vezetőségnek
az ESKT szabályai szerint tett megjegyzéseikkel (elismert fajtákhoz viszonyított
hasonlóságok, a standardpozíciók felállítása és tartalma: rovatok, durva hibák, gyűrűméret,
a jellemzők leírásának szóhasználata).
Azután következik adott esetben az elismerésre vagy a megtárgyalásra vonatkozó javaslat.
Esetleg a leírás további információkért visszaküldésre kerül az EE tagországba. Végül
javaslattétel a következő ESKT ülés napirendjére és egyebek megbeszélése. Ha a
megvizsgált szöveg az ESKT követelményeinek megfelel, ,úgy a bizottság a bejegyzést az
EE listára az ESKT jegyzőkönyvébe megteszi, valamint az érdekelt fajtajegyzék számára
jelenti. A szakosztály hozzájárulásának a jegyzőkönyvben és a fajtalistában történt rögzítése
lezáró tudomásulvételnek és hozzájárulásnak számit. Ehhez most három példa.
1. Példa: Egy ESKT országból hat fajtát indítványoznak. A szövegek és a képanyag alapján
azonban megállapításra kerül, hogy ezek a ,,fajták" megegyező összbenyomásuk
következtében gyakorlatilag egy törzsforma három változata: simafejű, fésűs és lábtollas. Az
indítványt visszaküldték a szövetségnek azzal az indokolással, hogy egyes képek a
javasoltak egymás közötti, vagy már elismert fajtákkal való hasonlatosságot mutatnak; a
standard fogalmazványa olyan kérdéseket vet fel, amelyeket előbb tisztázni kell; az ESKT
ezeket a fajtákat - amennyiben nevezve lesznek - a welsi Európa kiállításon meg fogja
vizsgálni.
2. Példa: Egy EE országból egyik visszatenyésztett régi fajta felvételét indítványozzák.
Minden képanyag hiányzik. A standard szövegből hiányoznak egyes fajtajegyek, pl. a nyak
és a hát, a fej leírása pedig nem kielégítő. A javaslat az illető szövetséghez azzal a kéréssel
kerül visszaküldésre, hogy a nem tisztázott rovatokat egészítse ki és csatoljon megerősítő
képanyagot. Csak ezt követően kerülhet sor a javaslatokra az ESKT napirendjén.
3. Példa: A lilleii begyesnek a szomszédos országban helyi jellegű a tenyésztése. A francia
standard módosításának egységesítésének kell vezetnie a szomszéd ország néhány
fajtajegyének vonatkozásában. A szomszéd ország tenyésztői bizottságával kerekasztaltárgyalást kell folytatni, majd a ketrecek előtt kell megbeszélni a dolgot. A kitenyésztő
ország irányvonalához megszorítás nélkül kell alkalmazkodni, ami aztán igen hosszadalmas
vitákhoz vezetett a szomszéd ország fajtaegyesülete és a francia standard bizottság között.
Utóbbi az ESKT-hez folyamodott, hogy a megújított szövegű standardot és mintarajzot
Vegye tudomásul. Ez megtörtént. A fejezet ennek alapján európai síkon végleg lezárásra
kerü1t.
Garanciavállalás
Az ESKT garantálja, hogy az EE listán szereplő fajták a kitenyésztő ország standardjának
vagy a vezető standardnak megfelelően felülvizsgálatra kerültek. Minden standardot nem
tudunk és nem is akarunk egy csapásra felülvizsgálni. A fajták névsora szerencsére már az
ESKT alapítása idején meglehetősen teljes volt. Ehhez jöttek és jönnek még felülvizsgáltak,
a módosítottak. Az ESKT-nek van irattára is, amelyben a standardokat őrzik, s azok a
tagországok szövetségei számára mindenkor rendelkezésre állnak. Ezzel az ,,Európa
standard'' tartalma minden kiegészítő és szükségtelen munka nélkül megvalósult.
Ez a tartalom a francia fajtaleírás gyűjteményben is megvan, melyben minden lapra rá van
nyomtatva a nemzeti jel, a nemzeti zászló formájában. Egyes fajták, amelyek „Európa
mértékűként” lettek minősítve, vezető standardként az Európa lobogót viselik. Ilyenként
legtöbbször azok a fajták szerepelnek, amelyeknek nem biztos a származási területük, ám
nagy és jelentős az állományuk; vagy olyan fajták, amelyek ,,európaivá" az ,,Európa Klub''
aktivitása folytán egyenlítődtek, illetve kerültek egyesítésre.
Formáljuk fajtáink jövőjét
Fajgalamb kedvelőként azonban olyan dolgokat is tekintetbe kell vennünk, amelyeket
egyetlen standard sem tartalmaz. Elsőbbséggel bír, hogy a szépséget az egészséggel és a
vitalitással egy szintre kell emelni. A megfelelő örökletes teljesítőképességnek meg kell
maradnia és nem szabad azt a küllem érdekében feláldozni. A kiállítások nem öncélúak,
hanem mintegy ,,cseresznyék a tortán". Nemcsak arra kell törekedni, hogy hibákat
tüntessünk el, vagy harmonikus vonalakat fejlesszünk ki. Nekünk ki kell küszöbölnünk a
betegségre hajlamosság örökletes tényezőit vagy a hibás erőnlétet is. Termékenység,
élettartam, életképesség, betegségekkel szembeni ellenállás, tenyészteljesítmény, szelídség,
mindezek olyan fajtajegyek, amelyeket nekünk a tenyésztés során meg kell tartanunk, és
kötelezően tudnunk kell ezeket elősegíteni.
Minden ütőkártya a kezünkben van ahhoz, hogy védelmezőként fajtáink jövőjét
megalkossuk és biztosítsuk. Mindnyájunknak vannak saját elképzeléseink és célkitűzéseink.
Bár újra és újra vétünk hibákat, azonban minden hibánkból tanulnunk kell, figyelnünk kell
arra, hogy mindent pozitív szemszögből lássunk. Ne feledjük el: ,,az a mester, aki soha nem
szűnik meg tanulónak lenni'' és akkor a mi madaraink felnéznek ránk!"
Jean Luis Frindel
az ESKT elnöke
az ESKT elnöke
MGKSZ vezetősége